A MAGYAR ADDIKTOLÓGIAI TÁRSASÁG
VI. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA
AZ ADDIKTOLÓGIA KIHÍVÁSAI MULTIDISZCIPLINÁRIS NÉZŐPONTBÓL
SIÓFOK, 2007. NOVEMBER 22–24.
Benyovszky István – Kovács Győző: Alkoholdependencia – pszichodráma ELŐADÁSKIVONAT
Moreno munkatársai, és tanítványainak munkássága körvonalaz egy alkohológiai-addiktológiai modellt, terápiás rendszert.
„A találkozás, hogy Te nálam vagy és én / a szemeidet ki akarom tépni gödréből és a saját szemeim helyére tenni. S Te az / enyémeket fogod kitépni és teszed a Tieid helyére. S akkor én Téged a Te szemeiddel / nézlek és Te engem az én szemeimmel.” (J. L. Moreno)
A találkozás, amely egyenrangú felek között jön létre, amely dialógust indít el. Egyenrangú kapcsolatok: A résztvevők azonos szinten állnak, erős kölcsönösségigény fogalmazódik meg. Lényeges mindegyik fél adni és kapni tudó képessége. Ez a kapcsolat a külvilág felé hasznos, kreatív.
Függőségi kapcsolatok: A résztvevőket sajátos személyes kötelék köti össze – az egyik a másik kárára felülkerekedik. Az egyenrangú kapcsolatok szimmetriája megszűnik, valaki valakinél „magasabban van”. A kísérlet, amely a viszony megváltoztatását célozza, gyakran heves ellenállást vált ki. Aki fent van félti a pozícióját, aki lent van látszólagos egyensúlyt nyer azáltal, hogy lemond saját autonómiájáról. (cserébe elismerést, nyugalmat kap) Szélsőséges esetben kóros kötődés, függőségi kapcsolat alakul ki.
Moreno-i fejlődés és szerepelméleti szempont: „A gyerek közvetlenül a születése előtt és után egy differenciálatlan univerzumban él, melyet az „identitás mátrixá”-nak neveztem. Ez a mátrix egzisztenciális, nem pedig megtapasztalt. Olyan helynek tekinthető, ahonnan fokozatos lépésekben alakult ki a Selbst, és annak ágai a szerepek. A szerepek Tömbösödéssé, egyesüléssé törekszenek.” (Moreno)
A fejlődés az anya közvetítésével a csecsemő számára a világ legfontosabb minőségével valósul meg.
Az alkoholfüggő alapszemélyisége:
I. típus: alacsony feszültségtűrő képesség és a feszültségek adaptív kezelésére való képtelenség, frusztrációkat nehezen viselik, amit a realitás jelent – ez elől egy képzelt eufóriába való menekülés. A képzelt világban vélik megtalálni saját identitásukat. „ A második psychés universumban a gyermek egységes „Az egyik világot nem lehet a másik kárára előnyben részesíteni.” (G. Leutz) A gyermeknek nincs mitől elválnia, mintegy „benne ragad a kielégítetlen állapotban. (függőség) A realitás számára elviselhetetlen ez a fázis (all realitat) kiesik, és fantázia világba menekül.
II. típus: Nagyobb pszichológiai deformitás nem észlelhető, végül kialakulnak a jól ismert alkoholfüggő személyiségjegyek – gyakori agresszivitás, ellenségesség érzés, elszigetelődés, szerep regresszió.
Alkoholfüggőség kialakulása a Moreno-i szerepteória szemszögéből:
I. fázis: társasági alkoholfogyasztás nagy felszabadultság érzéssel. Ez a Moreno-i warming up folyamat. Az első pszichés universumban lezajló folyamat ismétlődik, amelyet az egyén nem egyértelműen haladott meg (szerepfejlődés, megrekedés, regresszió). „Az anya (…) a csecsemővel egy interakciós egységet képez interakció vagy jobb kooperatio ebben a stádiumban, mint a későbbi életben bemelegedési folyamatok által jön létre. (Warming up process) Az interakciós bemelegedési folyamatok a szomatopsyches szerepekben, a testben egyenlőtlenül elosztott zónákban játszódnak le, amelyekben egy bizonyos testrész, pl. a száj még nem képez zónát, hanem csak egy zóna részét vagy szegmensét. A Moreno által említett zónáknál szerepspecifikus interakciós zónákról van szó.” (G. Leutz). A biokémiai starter (alkohol) által nyert látszólagos szereprepertoár bővülés.
II. fázis: Alkoholos emlékezetkiesések, bűnösségérzés, alkoholra vonatkozó utalások kerülése – kezdi realizálni, hogy a saját alkoholfogyasztása eltér a többi emberétől.
III. fázis: „Az intra szerepkonfliktus következményeinél nem csak az individuum szenvedéséről van szó, hanem a konfliktus szociális kihatásáról is, példa erre a gyermekek komoly elhanyagolása.” (G. Leutz) Szociális környezettől való elszigetelődés, külvilág iránti érdeklődés elveszítése, saját szerencsétlenségének átérzése, barátok, munkahely elvesztése, szerepatrófiák, az eredeti személyiség szereprepertoár szint alá süllyedés.
IV. fázis: Teljes szerepregresszió, csak az ivással törődik – elismeri bukását.