A rendszerszemléletű szupervíziós munka szempontjából jelentős módszerek három területhez köthetők: a „verbális”-hoz, az „ábrázoló”-hoz és a „setting-struktúráló”-hoz.
Ebben az írásban a setting struktúrát szeretném reflektálni és az „ábrázoló” módszerek közül a pszichodrámára, mint lehetséges szupervíziós módszerre fókuszálni.
Fontosnak tartom, hogy a felmelegedési szakasz jól strukturált legyen, hiszen a lehetséges szupervíziós téma elfogadó biztonságos bizalmi légkörben való megjelenése már fél siker a szupervíziós folyamatban. Az esethozó témájára így rá tud hangolódni a csoport, az esethozó, pedig elfogadó légkörben prezentálhatja az esetét. Végül a pszichodráma szupervíziós gyakorlatát sejtetem a teljesség igénye nélkül.
Saját koncepcióm értelmében minden egyes szupervíziós ülést azzal kezdek, hogy minden résztvevő kolléga bemutatja pillanatnyi állapotát 3 kérdés tekintetében:
· Pillanatnyilag mi foglalkoztat engem különösen?
· Milyen „maradványa” van a legutóbbi szupervíziónak, amit ma még egyszer tematizálni kellene?
· Mik legyenek a mai szupervíziós témák?
Vannak olyan helyzetek, amelyekben a rendszer összes tagjának szóhoz kell jutnia, azért,
· hogy saját szemszögükből nevezzék meg a folyamat jelenlegi állapotát és folytatásának választási lehetőségeit
· hogy ötleteket gyűjtsenek egy bizonyos kérdéshez.
Ilyen helyzetek lehetnek:
· még a szupervizort is összezavaró dinamika a szupervíziós rendszerben,
· egy kritikus pont a rekonstruált tanácsadási rendszerben,
· a szupervíziós rendszer egyik tagjának jelentős bizonytalansága magatartásának a többiek általi értékelésének tekintetében.
A szupervizor egy vagy több kérdést fogalmaz meg a villámfény strukturálásához, pl.:
· Meg tudná nevezni három szóval, min csüngenek éppen saját gondolatai?
· Melyik beavatkozást választaná, ha Ön lenne az érintett tanácsadó?
· Mi lett volna az Ön munkájának súlypontja, ha Ön lett volna a tanácsadó?
Néhány teamnél hasznos a szupervíziót mindig újra egy specifikus szabályokkal rendelkező kontextusként meghatározni. A szabályokat vagy a legelején, vagy a szupervíziós folyamat bizonyos, azokat szükségessé tevő pontjain közösen kell lefektetni. Ezekre a szabályokra egy, minden ülésen közösen elvégzett rituálé segítségével lehet utalni.
Számomra a bizalom tűnik a legfontosabb szabálynak. Ha például kérdéses, akkor minden beszélgetésen túl egy rituálé – az ő „analóg” kommunikációs formáján keresztül – erősítheti az erre irányuló figyelmet.
Példa:
Egy csoport folyton arról panaszkodott, hogy a szupervízióból származó információk más kontextusokba kerültek, annak ellenére, hogy több csoportbeszélgetésben utaltunk a bizalom szükségességére. Azt javasoltam, hogy minden egyes ülés végén emlékezzünk egy rövid ideig a bizalom szabályára. Két képet írtam le ehhez, amelyeket ez idő alatt meg lehetne jeleníteni. Ezek a képek metaforikusan ábrázolták a szupervíziót, mint egy szobát, amelyen belül az udvari bolond beszédszabadsága, kívül viszont a hallgatagság érvényes.
Egy másik csoportban a 3. ülés bevezető körében többen kérték, hogy lehessen NEM-et mondani, ne legyen közlési kényszer, annak ellenére, hogy az előző ülés esethozója kifejezetten pozitív változásokról számolt be. Először csak megígértem, természetes, hiszen ezt a szabályt elfogadtuk. Amikor azonban a többedik igény is elhangzott, kihangosítottam a belső érzéseimet: Kinek, minek szól a „PASSZ” lehetőssége?- a Jogos önvédelemnek, hogy ne kelljen személyes én élményt mondani? – a szupervizor személyének? – esetleg a csoportnak, vagy egyes tagjainak? – avagy az előző szupervíziós folyamat rossz emléke miatt van? – ahol a szupervizor feszült csendekkel, hosszú hallgatással „büntette” a csoportot. Ekkor jeleztem, hogy ez a többek által hangsúlyozott kérés a bizalom kérdését veti fel, amelyért újra meg kell dolgoznunk egyénileg és a csoportban is, miután ez elhangzott más megvilágításba esett a megjelenő ellenállás kezelése.
„A találkozás, hogy Te nálam vagy és én / a szemeidet ki akarom tépni gödréből és a saját szemeim helyére tenni. S Te az / enyémeket fogod kitépni és teszed a Tieid helyére. S akkor én Téged a Te szemeiddel / nézlek és Te engem az én szemeimmel.” (J. L. Moreno)
A pszichodráma olyan csoportpszichoterápiás eljárás, mely a belső lelki tartalmak, élmények, konfliktusok megjelenítésére törekszik. A pszichoanalízis egyéni terápiás módszerét követően a pszichodráma az első csoportos terápiás módszer, amely a lelki betegségek oki, lelki kezelésére vállalkozott.
A módszert Jacob Levy Moreno Bukarestben született, majd Bécsben élő orvos dolgozta ki. Első kezdeményezése 1922-ben a Stegreiftheater (a rögtönzések színháza) volt, ahol a színészek rögtönözve játszották a jelenetet, majd a nézők maguk is eljátszották a jelenetet (spontaneitás, aktivitás). Moreno 1925-ben Amerikába vándorolt és ott fejlesztette tovább módszerét a szociometria eszközeivel terápiás formává, 1923-óta célzottan dolgozott ezzel a formával pszichés betegeken egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig.
Moreno terápiás célja az egész emberiségre irányul. Már korai írásaiban is az volt a felfogása, hogy mind az individuum, mind az emberiség sorsa függ azoktól a kreatív és destruktív interakcióktól, amelyek a csoportban lévő egyes emberek és a csoportok között zajlanak. A csoport összekötő láncszem az individuum és a társadalom között. Moreno ezért szorgalmazta a csoportterápia fejlődését. A csoport fogalmán az emberiség egy adott, jelenlevő, reális részét érti.
Moreno véleménye:
1. Az emberiség reális és organikus egység. Magába foglalja az összes emberi társadalmat, ami eddig létezett, ez egy önálló és megfogható rendszer.
2. Az emberiség, mint egész bizonyos törvényszerűségek szerint működik, amelyet a szociometria módszerével ragadja meg a csoportterápia.
Moreno terápiás rendszere egy triadikus szisztéma, ami a csoportpszichoterápiát, a szociometriát és a pszichodrámát foglalja magába. Az individuum és a társadalom ennek a triadikus szisztémának egymást ösztönző és befolyásoló kölcsönhatásában kerülnek vizsgálat alá, egyrészt a terapeuták, másrészt a résztvevők által. A csoport pszichoterápia Moreno egyik olyan cselekvési módja, melynek célja az egyes csoporttagok aktivitása, hogy felelősségteljes legyen önmaga és a csoport felé is.
A csoportterápia nemcsak azt az individuumot kezeli, aki alkalmazkodási nehézsége miatt a figyelem középpontjába kerül, hanem az egész csoportot, akik vele kapcsolatba kerülnek.
A cél tehát kettős: az egyén integrációjának segítése az őt körülvevő, nem kontrollálható erőkkel szemben és a csoport egészének is integrációja. Morenot az a felismerés vezette a pszichoanalízissel szemben, hogy a passzív szituációt cselekvővé változtassa és az „élet” kizárását a csoport realitása tegye élővé.
A pszichodráma konfliktusorientált, élményt nyújtó terápiás forma. Széles indikációs köre miatt mind intézeti, mind ambuláns körülmények között jól alkalmazható. Lehet rövid terápiaként is használni, azonban hosszú terápiás formaként is művelhető.
A pszichodráma-pszichoterapeuta képzés hosszú tanulmányi csoportokban történik. A képzési rendet a Magyar Pszichodráma Egyesület írja elő.
A pszichodráma lényege a megismételt – a jelen pillanatban lejátszódó – találkozás, amely képes az intrapszichikus és interperszonális konfliktusokat megváltoztatni, egyszóval gyógyítani.
A pszichodramatikus ülés szakaszai
Felmelegedési szakasz
A bemelegedési szakasz során, a kezdetben belsőleg inaktív csoporttagok fokozatos felmelegedését iniciálja a vezető. A legmotiváltabb személy lesz a protagonista akár egyéni szükségletének megfelelően, akár a csoport szociometrikus döntése alapján.
Játék fázis
A vezető feladata, hogy a protagonista konfliktusának mélyebb rétegeihez jussanak, a nem tudatos összefüggésekhez. Több élettörténés bemutatására kerülhet sor, amelyek ugyanannak a korai érzelmi sérülésnek a vonalára fűzhetők fel. A jelenetekben a protagonista beszédében, mimikájában, mozgásában megjelenik a regresszió, az egykori érzések szintjén. Az élmények újra élése hozza létre a katarzist. A múlt és a jelen ötvöződik nemesebb ötvözetté. A belső realitás újra rendeződik, az integráció lehetséges formája a jövőkép megjelenítése is.
Lezárás
Az érzelmekben gazdag helyzet után a játékos fokozatosan integrálódik a csoport tagjai közé, ahol az emóciók helyét fokozatosan az értelmi szintű megértés veszi át.
· Sharing: szcenikus rezonancia, a hasonló személyes élmények megosztása.
· Szerep feedback: a szerepbeli érzések megosztása a szeretet katarzisa.
· Identifikációs feedback: az összefüggések megvilágítása, elkerülve az értelmezést.
· Folyamat analízis: a játékok háttere világosodik meg.
Pszichodráma technikák
· Monológ: a protagonista ki nem mondott érzéseinek, gondolatainak ad hangot.
· Duplázás: a protagonista belső érzéseinek externalizációja.
· Szerepcsere: a protagonista külső szemmel látja saját magát, érzéseit.
· Tükrözés: konfrontatív technika, amely a szembesülést segíti.
Pszichodráma formái
· Protagonista centrikus: központ a protagonista intrapszichikus világa a csoporttagok szolgálata által.
· Csoport centrikus: a protagonista játéka a csoportdinamika fokozott erőterében bontakozik ki.
· Téma centrikus: az előre megbeszélt téma vonalára fűződnek az események.
· Monodráma: egy személyes tanácsadás pszichodramatikus eszközökkel.
· Bibliodráma: a Biblia történéseinek megjelenítése által bontja ki az emberi kreativitást, a testi-lelki-szellemi egészre építve.
Keretek, szerződés
Megegyeznek más csoportmetódus szabályaival (hely, idő, időtartam, anyagiak), a bizonytalan feltételek gátolják a terápiás tevékenységet.
A csoportvezető „technikai szakértő”: viselkedése legyen transzparens, empatikus, bizalomkeltő, természetes, kreatív és spontán.
Kapcsolatok és áttételek
Az empátia pozitív, de egyirányú érzelem segíti a kapcsolati tájékozódást, ezt egészíti ki a telefolyamat, amely a kapcsolatok kölcsönösségét jelenti, az igazi „találkozást” két ember között.
Az áttételek nem valódi érzelmeket takarnak, ezért csalódást okozhatnak vagy nem érthető indulathoz vezethetnek. Az áttétel megjelenhet a szcenikus megjelenítés alatt, de előtte is!
Ellenállás
Az ellenállás a belső lélektani munka kísérője, terápia és szupervízió sem létezik ellenállás nélkül. A szupervizornak együtt kell dolgoznia az ellenállással úgy, hogy azt a terápia és a szupervíziós folyamat pozitív céljába fordítsa.
Terápiás hatás
Gyakorlati szempontból elemezve a „szorongás-agresszió” átfordulása, a megértés és evidencia-élmény, az újra cselekvés lehetőségei szomatikus, pszichés és imaginatív szinten, a többlet realitás, a csoport bizalmának megélése és a szociális tanulás gyakorlása.
Alkalmazási és felhasználói terület
A pszichodráma széles indikációs területtel bír, mint említettük alkalmazható pszichiátriai osztályokon, ambulanciákon, neurózis osztályokon.
Alkalmazható szervezetfejlesztésre, közösségformálásra, önismeretben, oktatatásban, pl. a mentálhigiénés képzésben.
A pszichodráma technikák tért nyerhetnek a szupervíziós folyamatokban és minden olyan esetben, ahol az intenzív emocionális átélés lényeges.
Miért éppen pszichodráma? – Mert „ A pszichodráma feltáró és tüneti jellegű csoport-pszichoterápiás módszer. Kognitív és emocionális szinten tudatosít, fizikai szintű átéléssel, beleértve a proprioceptív érzéklelést is, és teszi ezek által lehetővé verbális és preverbális szintekkel való egyidejű terápiás munkát.” (Vikár 1999.)
Ahogy említettem a settingnél, a munka fázisban is fontos a bizalom légköre, hangsúlyozom, mert az ellenállás a módszerrel szemben is megjelenhet, különösen az erős kontrolligényű tagoknál, vagy az ismeretlentől való félelem miatt. Ha ilyen fajta óvatosság felszínre kerül, természetesen nem ragaszkodom a szupervízióban a dráma eszközeihez.
Noha a folyamat hasonlít más csoport folyamatokhoz, a szupervízióban főként a szociális és szakmai szerepekkel, a segítő szakmai személyiségével folyik a munka.
Az alábbi táblázat azt a célt szolgálja, hogy szemléltesse a szakmai kompetencia, a szakmai személyiség fejlesztés és a pszichoterápia (gyógyítás) közötti különbözőséget. A hasonlóságok átfedéseket rejtenek, de ezek nem zárják ki a specifikusságot, amelyek megkülönböztetik a különböző segítési módokat. Számunkra a szupervízióban megjelenő forma releváns, amely minta értékű lehet a segítő számára.
© kgy
konzultáció
szupervízió
coaching
pszichoterápia
Fókusz
kliens
szakmai én
szervezet-orientált
személyes én
Hangsúly
ismeret átadás
a szakmai működés reflexiója
a változás,
minőség javítása
személyes probléma
Cél
kognitív fejlesztés
szakmai kompetencia
a hatékonyság javítása, megoldás
személyiség változtatás
Idősík
majd ott/akkor,
jövő
itt és most,
jelen
jelen és jövő
ott és akkor, múlt
Kapcsolati
jelleg
hierarchikus, aszimmetrikus
egyenrangú, szimmetrikus
tanácsadó, edző partneri
autoriter, aszimmetrikus
Bemutatkozás szerepcserével
A szerepcsere nélkül nincs pszichodráma, a szerepcsere a legegyszerűbb dramatikus eszköz, amelyben megvalósul a többletrealitás élménye.
A gyakorlatomban a bemutatkozás mindig dramatikus módon, szerepcserével történik. A csoporttagok kiválasztanak egy általuk legmegfelelőbbnek talált személyt a saját személyes ismerőseik közül, és annak a nevében mutatják be önmagukat, a székük mögé állva. Az üres székük támláját fogva így kezdik a bemutatást:
Én X Y barátja bemutatom nektek X Y-t, aki itt ül a széken…
A bemutatkozás mindig pozitív szempontok alapján történik kb. 2 percben.
A bemutatkozó kör végén visszajelzést adnak, hogyan élték meg önmagukat a másik szerepében, mire fókuszáltak, sikerült-e megmaradni a szerepben. Értelmezést mellőzzük. Hangsúly azon van, hogy az önkép, hogyan jelenik meg mások szemében, hogyan látom önmagam a másik szemével. A kiválasztott személlyel azonosulva, az egymást jól ismerő emberek is új többlet ismeretet kapnak, és mindez kölcsönösen erősíti a bizalmi légkört.
Szociometria, avagy helyem a teamben
Team szupervízióban a csoport megfelelő bizalmi légkörében, hasznos lehet a szociometrikus megjelenítés.
Kijelölünk a terem közepén egy kis területet, amely szimbolizálja a team közepét. Aztán megkérjük a csoport tagjait, hogy helyezzék el magukat ehhez a térhez képest annak megfelelően, hogy mennyire érzik magukat a team részének.
Szólítsák meg a teamet, mint egységet, és fejezzék ki magukat a következő mondatkezdések használatával:
1. Úgy érzem, ebben a helyzetben vagyok, mert…
2. Úgy érzem, szívesebben lennék…
3. Ez a helyzet azt üzeni nekem, hogy…
Amikor a mindenki elmondja a monológját, a tagok már nemcsak a saját realitásukkal, hanem egy teljesebb, mindenki szempontú realitástudattal találkoznak.
A gyakorlat folytatható egy mintha helyzetben, egy új felállásban, – egy ott és akkor helyzetben-, ami a vágyott jövőképet jelenítheti meg, mintegy korrekciós tényezőként a team új, közös tanulási irányát körvonalazva.
Kontraindikáció, ha a teamben sok rejtett feszültség van.
Érzések megjelenítése a dráma eszközeivel
A szupervízió formája: Team-szupervízió
Létszám: 11 gyermekjóléti munkatárs
Helye: város: csoport szoba
Ideje: havonta 2 x 3 órában, összesen 40 órás folyamat
Szupervízor: K. Gy. pszichodráma vezető, szupervizor
3. ülés a folyamatban
Reflexió: Az előző ülés esete: a depresszió intoleranciája.
Bemelegítő kör
A bevezető körben Y jelzi, hogy most jött az orvostól, aki betegszabadságra akarja küldeni, mert depressziós, és nyugalomra van szüksége. Megterhelőnek érzi, hogy mindig krízisben lévő családokat kapja meg. Úgy érezte, hogy beszélnie kell erről! Felelősséggel végzi a munkáját. Vajon ebben a depresszív állapotban hogyan segíthetne hatékonyan?
A csoporton rémület vesz erőt, mindenki a szupervizorra tekint. A csapat kudarcnak ítélné meg Y távozását.
Y: Had menjek el! –kéri gyermeki hangon.
Szupervizor (Sv): csak annyit kérünk, oszd meg velünk, mi történt veled ma.
Y: Egy esetnél voltam kint, ahol rettenetes családi perpatvarba csöppentem bele. Az apa és az anya veszekedtek, egy 2 éves gyermek sírását a 7 éves testvére próbálta csillapítani, az anya őrjöngött. A légkör teljesen megbénított, csak 10 perc után tudtam úrrá lenni a helyzeten, teljesen lenyomtak, még 20 percig maradtam (ez a norma idő) ekkor már le tudtam csillapítani Őket.
Nem értem mi történt velem, tanácstalan vagyok. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nagyon szégyenkezem; mind szakmailag, mind emberileg, ez rettenetes, had menjek el!
Sv: Oké, de meg tudnád hallgatni a csoport érzését, hogy mit élnének meg, ha most elmennél?
Csoport: a tehetetlenség, a keserűség, a düh, a sajnálat, az együttérzés érzéseit jelenítette meg.
Y észrevehetően lecsillapodott, a csoport visszajelzése alapján, már nem akart elmenni.
Sv: Y meg tudnád mutatni, hogy milyen érzések hatottak rád abban a családban, mi az a mi lenyomott, tulajdonképpen sikeres volt a családlátogatás, ezzel sokat segítenél nekünk?
Y: Némán, lehajtott fejjel bólogatott, amivel az együttműködését jelezte.
Sv: Ha most verbalizálnánk, sok értelmezést kellene helyre tennünk, az idő keretek ezt nem tennék lehetővé, a dráma gyorsabb és hatékonyabb eszközét választom. A csoport már tapasztalta a dramatikus megközelítést.
Munka fázis
1. jelenet
Sv: Arra kérlek, hogy szavak nélkül mutasd meg, hogy az érzések mit tettek veled az első 10 percben, mely érzések, hogyan bénítottak, s hozták elő tehetetlenségedet?
Y kiválaszt egy hasonmást, aki a színpad szélén áll, egy 2 éves gyermeket, az apát és az anyát, valamint a 7 éves testvért.
A dramatikus megjelenítésben a 2 éves gyermek, Y (Hasonmás) szívét nyomja az öklével, az anya a fülét húzogatja, és a fejét veri az öklével, az apa a nyakát fogja, mintha fuldoklót mentene ki a vízből, s közben lehúzza a földre.
Sv: Az érzelmek fizikai megjelenítése megdöbbentő képet adtak Y számára.
Sv: Arra kérlek, adj hangot (verbalizáld) az érzelmek üzenetének.
Y: Hátsó hangként mondja a kiválasztott szereplők mögött.
2 éves gyermek: Megöllek.
Anya: Azt kell tenned, amit én mondok!
Apa: Megmentelek!
Y külső szemmel, mintegy kívülről szemléli a jelenetet.
Sv. Mit látsz?
Y: Ez a gyermek,(a lehúzott Hasonmásra mutat, mintegy tükörben látva önmagát), én vagyok, 7 évesen. Előttem édesanyám két testvéremnek nem adhatott életet! Apám fiút várt, anyám mindig úgy akart nevelni, hogy neki megfeleljek. Mindezt akkor tudtam meg, mikor x évesen nem vállalhattam az eddig megfogant egyetlen gyermekem megszületését. Ez a két éves gyermek, az én meg nem születhetett gyermekem.
2. jelenet: Y mintha helyzetben megélheti a meg nem élt gyermekkori vágyát
Nyilván valóvá vált, hogy Y regrediált az aktuális itt és most érzések alapján, és visszakerült a gyermekkorba, illetve egy felnőttkori el nem gyászolt élmény érzése is megjelent benne.
A 2. jelenetben „mintha helyzetben” megjelenik a nagyapa, aki megkérdezi az anyát, hogy szereti-e a gyermekét, erre a mondatra az anya ütlegelése megszűnik. Majd a nagyapa megmutatja az apának, egy ölelésben, hogyan lehet a gyermeket biztonságban (feltétel nélküli elfogadásban) szeretni.
Y szerepcserében, a mintha élményben éli meg a gyermekkori feltétlen elfogadás élményét. Vonásai kisimulnak.
3. jelent: Búcsú a meg nem születhetett gyermektől.
A Nagyapa, aki már nem e világban él, a 3. univerzumban öleli át a meg nem született „dédunokát”, mintegy „madonna”, és azt üzeni: vigyázok rá.
A gyermek üzenete: Anya csak a szívedre hallgass!
Zárás:
Az élmény megosztás, a sharing emocionális és kognitív szinten megerősíti az Esethozót.
A szerepvisszajelzések mély átélésről biztosítják, és többlet realitáshoz segítik Y-ot.
A szerepazonosulásokból való visszajelzések új lehetőségeket kínálnak.
Y megtapasztalhatta, hogy a „meg nem születhetett” gyermek több csoporttag „gúzsba kötött titka”! Játékával lehetőséget teremtett a titkok terhének felszabadítására!
Zárómondat:
Y: Nagyon mélyről felszakadt sóhajok, majd hosszú csönd után: Köszönöm, hogy a már 10 éve rejtegetett „szégyenemet” lerakhattam, gúzsba kötött gyászomat „kitéphettem” a szívemből! Úgy érzem, hogy képes vagyok másképp, kívülről nézni a klienseim családi helyzetét; képes vagyok segíteni! Erővel vérteztetek fel!
Sv: Köszönöm, a mai nap ezt adta nekünk.
Vázlatosan próbáltam bepillantást nyújtani a pszichodráma sajátos világába, amelynek terjedése várható mindazon területen így a szupervízió területén is, ahol a képzett szakemberek rendelkezésre állnak, hiszen Albert Einstein szavaival zárva gondolatom: „A Világ egyetlen problémája sem oldható meg abban a szemléletben, amelyikben az létrejött.”
Köszönet: Ismételten köszönettel tartozom Társaimnak, akik érzéseiket bizalommal megosztották velem, de legfőképpen gyermekemnek, Hannának, aki folytonosan tanít gyermeki szemmel látni a Világot és társamnak Juditnak, aki mindezt megértően kíséri.
Irodalom:
Bagdy Emőke: A pszichodráma, MPSzle. XXVIII. évf.
Falvai Rita: A pszichodráma mint szupervíziós eszköz a segítő hivatás gyakorlói számára In.: Zseni Annamária: A pszichodráma és korunk tükröződései, Medicina, 2007.
Harmatta, Sarkady: Pszichodráma, Psichiatria Hungarica 1993/3.
Kovács Győző: A telefonos lelkisegély szolgálatok ügyelőinek képzése és szupervíziója pszichodráma alkalmazásával in. Zseni Anna Mária szerk.: Lakjuk a házat Pszichodráma a gyakorlatban V.) Animula Kiadó, 2000.
Mérei Ferenc és tsi: A pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása, Akadémia, 1987.
Pintér Gábor: A szociális atom és az önkép a pszichodrámában, Pszichoterápia 1992. I/1.
Ritscher, Wolf: Systemisch-psychodramatische Supervision in der psycho-sozialen Arbeit,
Verlag Dietmar Klotz, 1996.
Vikár András: Pszichodráma. In. A pszichoterápia tankönyve. Kézirat, 1999.
Zeitlinger, K.E.: A pszichodráma-terápiás tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J.L. Moreno után, HID 1993.